Amikor a kisfiam még pocaklakó volt rengeteget olvastam a gyermeknevelésről, ezen belül a gondozása táplálása volt a fő téma. Már akkor eldöntöttem, hogy Csanád hordozós, igény szerint táplált baba lesz. Nem fogom megszabni neki az étkezés, az alvás idejét. Rá bizom, döntse el Ő, hogy hogyan szeretné.
Rengeteg hordozó kendőt néztem az interneten, válogattam, olvastam melyik a jobb. Egy zöld színű Liliputi kendőre esett végül a választás, ami nagyon sokat segített nekünk úgy lelkileg, azaz összeszokni, mint testileg is fizikailag, a görcsökben is támasz volt. Imádtam. Amikor felkötöttem magamra, a két kis karjával ölelt át, a fejét a mellkasomra hajtotta és képes volt órákat aludni rajtam. Hallgatva a szívverésem.
Az az érzés amit nyújtani tudott ez a varázskendő az leírhatatlan. Nagyon sokat sétáltunk és büszkén hordtam. Most már ki nőtte a kendőt, de van egy szép baglyos Isara csatos hordozónk. Már elől hátul el van benne, nagyon sokat hordozom így is, kirándulunk hegyen-völgyön. Szereti nagyon az erdőt, a hegyet és ebben hasonlít a szüleire. Én is ott tudok teljesen feltöltődni.
Csanád első perctől anyatejes baba, mást nem kapott anyatejen kívül. Igény szerint táplálkozott, az elején legtöbbet 3 óránként és este akár óránként is szüksége volt anyára, a testkontaktusra. Megadtam neki. Aztán ahogyan nőtt, és a görcsök is elmúltak bírta 4-5 órákat is. Ezután következett a szilárd étel bevezetése, egy-egy szopit kiváltottunk vele. Most már inkább reggel, este és éjjel kap anyatejet. Napközben szilárd, sok víz, meg a tejet pótolom jaurttal, joghurttal, amivel sikerül.
Számomra nagyon fontos a testi-lelki épsége, egy kiegyensúlyozott gyermeket szeretnék nevelni belőle, ezért választottam a kötődő nevelés formáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése