Elsőség.

  Régen amikor azt mondta valaki nekem, hogy a gyereke az első, és érte az egész világgal szembe szállna, akkor én csak pislogtam, mosolyogtam neki. Nem értettem miért kell ekkora nagy dolgot mondani egy gyerekkel kapcsolatban, hiszen csak egy gyerek. Én is voltam gyerek, te is voltál.

A mai napig, aztán változott a hozzáállásom.

Most már érzem legbelül, hogy Ő az első, a második és a harmadik is.

  Anya lettem. Csanád édesanyja.  

  Tavaly tavasszal döntöttem el, hogy anyává szeretnék válni. Éreztem legbelül, hogy akarom. Kell nekem egy gyerek, anya akarok lenni. 

De hoppácska, kaptam egy akadályt. Olyasfélét, hogy valaki leállított és megkérdezte :

 - Biztos vagy benne? Ezt akarod? - kapsz két hét gondolkozási időt, de jól gondold meg, ez nem játék. 

  Egy nagyon súlyos tüdőgyulladás volt az akadály. De nem állított le ez sem. Hamar meggyógyultam, volt időm gondolkodni. Az életen, a kapcsolatokon, a barátokon, a szerelmen, a szereteten.

  Egy szép májusi napon tudtam meg, hogy kiválasztott egy kis lélek. 

  Aki most itt mászik körülöttem, porszívót javít, só lámpát tapogat, dugaszba nyúl, Roniet pofoz és ha rászolók annyit mond hangosan , hogy ÁÁÁÁÁÁÁ.

  Csanád a kisfiam, akivel együtt kacagunk, alszunk, eszünk, mosolygunk, ha kell együtt sirunk.

  A nap nagyrészét az Ő társasága tölti ki, de mellette háztartást vezetek és szabadidőmben, ami nem sok: olvasok. Ja és imádok fotózni, kirándulni és boldognak lenni.

  Rólam, róla, napjainkról, könyvekről, és babakaja receptekről szeretnék írni.