November.

  Meg vagyok ajándékozva nyugis éjszakákkal, tudtam, hogy megérem én ezt hajason :). Persze tudom, hogy ez is átmeneti, de nagyon jó. Egyszer kelek éjszaka és egyszer hajnalban! De viszont este nincs én időm, nem tudok olvasni. Valamit valamiért... Tudom! Majd át rakjuk délre, déli alváskor napok óta órákat alszik és van h többet nem egész nap.

  Sokat járkálunk, kicsit most nehéz, hogy hamar sötétedik, de próbálkozunk mindennel, hogy ne vegye el a kedvünket. 

  Nagyon várom az Ünnepeket, a Mikulást, a Karácsonyt és el se hiszem 1,5 hónap és itt van Csanád első születésnapja. Arra is készülök, emlékezetes kell legyen, hiszen az első :) . 

  

Dávid nálunk járt :) 

Gyermek vs karrier.

  Nehéz. 
  Álmaim, vágyaim vannak amiket meg akarok valósítani és van Csanádom. Amikor vele vagyok az idő megszűnik, csak mi ketten létezünk. Tanulunk egymástól.Hogyan tudom majd hagyni Őt, hogy intézményben neveljék? Hogyan fogom tudni egyáltalán rá bízni másra? El sem tudom képzelni, hogy ne én neveljem. Nagyon nehéz lesz, mindkettőnknek. 
  Annyi szép dolgot csinálunk, olvasok meséket, nézzük az állatokat, mondom melyik melyik állat, milyen hangon beszél, játszóházba járunk, barátkozunk, cseperedő programban veszünk részt, lépcsőzünk. 
  Egy éve nem dolgozom. Tavaly ilyenkor készültem a születésre, az új életre. Vásárolgattam, sétáltam nagyokat, pocakot simogattam, beszéltem hozzá, nagyokat fürödtünk, készültem a Karácsonyra ezerrel. Idén meg sokkal jobb érzéssekkel készülök az ünnepekre.  Annyira fel vagyok dobódva, dekorációkat akarok készíteni, főzni sütni. Nem csak fizikailag készültem a szülésre, hanem lelkileg is, fejben főleg. Olvasgattam mindenről, szülés felkészítőkre jártam Csíkszeredába. Az eredmény meg az lett, hogy teljesen pozitívan éltem meg minden pillanatát és utánna is a gyereknevelésnek. Persze vannak nehézségek is , de próbálom megérteni mi miért van és elfogadni.     
  Nem alszunk normálisan hónapok óta, de jó a kedvem. Rengeteget kapok, hogy ne érezhessem magamat rosszul. Sok mosolyt, bújást, amiket nem adnék semmiért.

  Fel kell most készülnöm a terveim megvalósítására, hú nehéz. Ott van a zsigereimben, tudom, hogy akarom, de ott van az életem értelme is akit szeretnék minél jobban, szebben nevelni. 

  Felmászik a lépcsőre és le is jön. Egy hónap kemény munkája. :)

boldogság.

Nincs szebb a világon egy gyermek őszinte mosolyánál, és főleg ha ebben a két csodálatos szempárban magamat látom. Én kaptam ajándékba. Szeretlek!

aranyfonál.

   Izgalmas, pörgős napjaink vannak.  Szolidarizálok Csanáddal, azaz járom a fogorvost. Nagyon elhanyagolódtak a terességem miatt a fogaim, de úgy döntöttem, főleg a fájdalom miatt, hogy bevállalom fogorvost zsibbasztók nélkül. Tehát a fogaink a téma most. Csanádnak bújik még egy rend, mivel nem alszunk és nekem meg tömik amit lehet és mentik. 
  De ezek mellett jó dolgok is történnek, járunk játszóházba, vendégeskedünk, jövünk megyünk. Fárasztó, de szeretem napok vannak. Rengeteg energiát kapok Csanádtól napközben. Egyre többet cukiskodik. Olvasni nem erőst volt időm, még a luxenekkel vagyok, de kaptam ajándékba meg vettem más könyveket is. A könyvespolc fullos lett, tervezem az újat, mivel már az asztalkám is tele van csodákkal. 


Nov. 1-én temetőben voltunk apuval, mint minden évben, de idén már hármasban. Remélem, hogy még nagyon sokáig így tudunk menni. Olvastam egy nagyon szépet és ezt itt meg szeretném osztani, nekem nagyon jól esett olvasni eme sorokat: 

“NINCS HALÁL. És nincsenek HALOTTAINK. Mindenki él, csak nem itt, hanem ott. Tovább ment. Átköltözött. Akit szeretsz, az VAN. Szándékosan nem azt mondom, hogy akit „szerettél” – mert a szeretet nem múlik el soha. Gondolj rá, idézd meg magadban a lényét – s ő is azt teszi majd, mert ha valóban szeretitek egymást, összeköt benneteket az Aranyfonál. 

Csak arra kérlek, ha anyádat, apádat, vagy nagyszüleidet idézed meg, ne öregemberként gondolj rájuk, mert nem azok! A lélek világában nincs elmúlás, így öregség sincs. Fiatalok ők. Ahogy lelked mélyén te is fiatal vagy. Akkor is, ha a tükör nem ezt mutatja. A rózsa csak a kibomlott Rózsa – a hervadó már nem az. Halottak napja nincs, csak Szeretet napja van, amikor a földön élők az eltávozottakra, az eltávozottak pedig ránk, földön élőkre gondolnak. És azt gondolják rólunk: „Szegénykék, nekik még nagyon nehéz!”…” M.P.