Álmaim, vágyaim vannak amiket meg akarok valósítani és van Csanádom. Amikor vele vagyok az idő megszűnik, csak mi ketten létezünk. Tanulunk egymástól.Hogyan tudom majd hagyni Őt, hogy intézményben neveljék? Hogyan fogom tudni egyáltalán rá bízni másra? El sem tudom képzelni, hogy ne én neveljem. Nagyon nehéz lesz, mindkettőnknek.
Annyi szép dolgot csinálunk, olvasok meséket, nézzük az állatokat, mondom melyik melyik állat, milyen hangon beszél, játszóházba járunk, barátkozunk, cseperedő programban veszünk részt, lépcsőzünk.
Egy éve nem dolgozom. Tavaly ilyenkor készültem a születésre, az új életre. Vásárolgattam, sétáltam nagyokat, pocakot simogattam, beszéltem hozzá, nagyokat fürödtünk, készültem a Karácsonyra ezerrel. Idén meg sokkal jobb érzéssekkel készülök az ünnepekre. Annyira fel vagyok dobódva, dekorációkat akarok készíteni, főzni sütni. Nem csak fizikailag készültem a szülésre, hanem lelkileg is, fejben főleg. Olvasgattam mindenről, szülés felkészítőkre jártam Csíkszeredába. Az eredmény meg az lett, hogy teljesen pozitívan éltem meg minden pillanatát és utánna is a gyereknevelésnek. Persze vannak nehézségek is , de próbálom megérteni mi miért van és elfogadni.
Nem alszunk normálisan hónapok óta, de jó a kedvem. Rengeteget kapok, hogy ne érezhessem magamat rosszul. Sok mosolyt, bújást, amiket nem adnék semmiért.
Fel kell most készülnöm a terveim megvalósítására, hú nehéz. Ott van a zsigereimben, tudom, hogy akarom, de ott van az életem értelme is akit szeretnék minél jobban, szebben nevelni.
Felmászik a lépcsőre és le is jön. Egy hónap kemény munkája. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése