Tegnap a brokkolival játszadoztam egész nap. Eldöntöttem, hogy be vezetem neki ezt a kis zöld finomságot, de egész napomba bele telt. Én nagyon szeretem és gyakran szoktam készíteni ilyen-olyan formában.
Az első próbálkozásom a brokkoli krémleves volt. Úgy szembe köpte, hogy cserélhettem le a ruhámat. A második szintén brokkoli krémleves volt pityókával turmixolva. Ezt is szembe köpte.
Nagy volt a gondom, mivel más ebéd nem volt készítve, így nagyon kellett gondolkoznom, mi legyen. Vettem a brokkolit, a főtt pityókát és összetörtem villával, raktam rá paradicsom szószt és egy csipetnyi sót. Húúú ez nagyon ízlett. Végre eltaláltam. Jó kis móka volt.
Éjjel nem aludtunk, ez a második éjjel megint, hogy állandóan sírt fel. Jön a kis fognak a barátja , a szomszéd. Egyre biztosabb vagyok benne és azon csodálkozom, hogy-hogy a fenében bírom még ébren?
Ma eljutottunk baba-mama mondókás tornára végre. Nagyon jól telt, kicsit nyűgösködött csak a fiam. Tűrhető volt. Énekeltünk, mondókáztunk, mászkáltunk , még én is négykézláb kentem Csanád után. Felfedezte a nagy tükörbe magát és össze-vissza tapogatta, meg kacagott a másik Csaninak, na meg a másik anyának, mivel abból hirtelen kettő lett.
Délután szabad volt, vásároltam és egy barátnőmnél voltam. A padláson voltak valami kislányos jelmezeim és gondoltam, hogy elajándékozom a lányának. Akkora örömet és mosolyt csaltam az arcára a kis csajnak, hogy ez megérte az egész fáradt napomat.
Kaptam egy nagyon jó könyvet: " Nem harap a spenót " címmel és kicsit bújtam. Gyereknevelősen vicces. Az első két oldalban magamra ismertem, ahol a szerző leírja, hogy úgy szoktak étterembe enni, hogy egy fogja a gyermeket, játszik vele, amíg a másik eszik. Na ez nálunk is működik, csak éppen ezért nem kell elmenni étterembe, elég ha a konyhába lemegyünk enni. :)
11 óra lassan és én virulok. Nem indult valami fényesen, de kivirágzott délutánra. Hálás vagyok mindenért ami a mai napon történt. Főleg a szuper erőért, ami még mindig ébren tart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése